Én csak happy end-es story-t tudok... Azt is leírhatom?
Marcipán cica története
Ez a nap is egy átlagos hétvégének indult, és azt hittem, úgy is ér véget. Minden úgy történt, ahogyan máskor is... Egészen addig, amíg az egyik kutyám, Spot három körül el nem kapott egy kiscicát... Én azonnal a kutya után futottam, és próbáltam elhívni őt a kismacskától, de kotorékkutya lévén nem igazán akarta otthagyni a zsákmányt, én meg nem tudtam elkapni, mert egy bokorba kergette a cicát. Nem sokkal később Spot kiugrott a bokorból a cicával a szájában. Persze itt már el már meg tudtam fogni a jack russelem nyakán a bőrt, aminek következtében a kutya el is engedte a kiscicát. A picinek nem lett semmi baja, el is indult azonnal abba az irányba, ahonnan jött. A másik kutyám, Lord végignézte, ami a cicával történt, de nem tudott besegíteni se Spotnak, se nekem, mert a kertünk több részre van osztva. Először is el van felezve, és az egyik felén még van egy első, meg egy hátsó rész. A kutyák az első részen laknak. Spot erről a félről átment valahogyan a másik részre, ahová Lord nem tudta követni. Napközben még többször átjött a kiscica, és legnagyobb meglepetésemre Lord, a labradorom volt az, aki megvédte Spottól, valahányszor átugott a mi kertünkbe. Hogy hogyan? Ha a terrier át óhajtott menni a macsekhez, Lord mmindig eléugott, így megakadályozva, hogy Spot átjusson a kert másik felére. Általában Lord Spot elé ugrott, és arrébb lökdöste őt. Ez így ment egészan estig. Estére mindig bezárom a lbimat a kennelébe. Spot éppen erre várt, mert amikor becsuktam a kennel ajtaját, Lord nem tehetett már semmit, én pedig nem láttam Spot-ot az első udvarrészben. Mikor mentem előre, akkor hallottam, ahogyan egy kiscica sír... elkapta az a gonosz kutya! Na, most megint kergethettem meg a jack russelt, aki futás közben többször a levegőbe dobta, majd elkapta a cicust. De végül elkaptam Spot-ot, és bezártam a kennelbe. Ezután visszamentem megnézni a kis macskát. Nem voltam benne biztos, hogy ez a kis állatka megegyezik azzal, akit először kapott el a kutyám. Mindenesetre őt már jobban megfogta... Megfogtam a kiscicát, és levittem őt a pincébe, ahol bezártam egy boxba, így is védve a kutyámtól. A macska kis teste remegett az ijedtségtől, és minden zajra kapkodta a pici fejecskéjét. A bundája sáros volt, és nyálas. Adtam neki enni és inni is, ezután pedig egy rongyot tettem alá. Már későre járt, úgyhogy lefeküdtem aludni. Másnap az első utam hozzá vezetett, ahogy felkeltem, lementem hozzá. Nem is sejtem, miért, a húgom azt mondta, legyen Marcipán a neve. Én beleegyeztem. Nem tudtam, kié lehetett... Megkérdeztünk minden szomszédot, de senkié sem volt a kiscica, aki két tesójával együtt kóborolt. Gondoltam, beadom a Csellengőbe, de itt nem fogadták, ahogyan a Rex-ben sem... Hazafelé az utcában a tőlünk két házzal arrébb lakó férfi jött a kislányával. Mikor meglátta a kismacskát, közölte velünk, hogy ez az ő macskája, és a testvéreit is keresi. És hogy miért kóboroltak el a macskák? Azért, mert a elmentek egy hétre nyaralni, és a macskákat otthagyták, nem etették, itatták őket. Azt hitték, találnak enni maguknak. De ez nem így történt. Marcipánra is teljesen lesoványodva találtunk, és valószínűleg azért is jött a kertünkbe, hogy ételt kérjen...
Azt mondják, minden jó, ha a vége jó... Végülis, Marcipánt visszajuttattuk a gazdájához, aki nagyon örült a kis macskának.
Írta: Dione a REMÉNY FÉNYE CLUB egyik vezetője. |